Édes első találkozás

Zico, a szerelmes

 Reggel Bomie próbált felkelteni, hát igen, hatalmas hétalvó vagyok, de főleg akkor, ha a kedvencemmel álmodok.
- Naa. hagyj tovább álmodni azt a gyönyörű, mégis mogorva álmot Bomie!!
- Nem! Gyere lefele, reggelizünk és utána indulunk.
- De én nem akarok menni!
- De jössz, te találtad ki az egészet. Gondolkozott volna előbb a fejed, mint járt a szád!
És a vitánk csak sokkal hangosabb lett. Az istenért sem akartam volna felkelni, de végül a sok kiabálás kiverte a szememből az álmot. Mamuszban, kócosan, álmos fejjel botorkáltam be a konyhába. Biccentettem köszönésképpen, majd elindultam egy óriás tálért, amit megkaparintottam rögtön beleöntöttem a valaha volt legfinomabb epres gabonapelyhet és kezemben a tállal elindultam a hűtőhöz nyakon öntsem tejjel. Amikor jól belaktam és letettem a tányért a pultra, fogtam és bementem a nappali, majd alig hogy ledőltem a kanapéra szundikálni megérkezett Hani és Minnie hozzánk.
- Riiiin! -rohantak egyből oda hozzám és rám ugrottak. Hani a hasamon, Min pedig mögötte.
- Édes drága jó anyám! -kiáltottam fel alattuk. -Egyszer még a sírba visztek.
- Naaa.. ez csúnya volt. -szólalt meg Bom.
- De lehet, hogy igaz. -mondta rögtön Min, csillogó tekintetével és ördögi mosolyával.

Lelöktem magamról őket és felrohantam a szobába, azzal az indokkal, hogy van egy fontos dolgom, ami tényleg halaszthatatlan. Felérve bezártam az ajtót és elkezdtem úgymond készülődni a parkba menet, persze hiper-szuper-mega lassan, ahogyan az tőlem megszokott. Egy farmer sortot vettem elő a szekrényből, és hozzá a kedvenc pólómat, amit magam csináltam. Egy szimpla kis olcsó pólónak indult, aztán pedig úgy döntöttem, hogy átalakítom. Levágtam a nyakát, hogy jó nagy kivágás legyen rajta, aztán az ujját is, majd fogtam és rávarrtam a kedvenc bandáimból a két kedvencem chibi változatát. Imádtam a pólóval foglalkozni és aztán hordani is, így esett rá a választás. Lófarokban összegumiztam a hajam, majd a jól bevált zoknis trükköt használva feltekertem kontyba a hajam. Sminket nem tettem fel, elvégre nem bulizni, hanem a parkba megyünk. Ahogy elkészült a hajam a barátaim beestek az ajtón, mire értetlenül néztem rájuk.
- Mi csak azt hittük, hogy vissza jöttél aludni, meg szólni, hogy ideje lenne lelépnünk a parkba. -magyarázta hadarva Bom, mire a másik két jószág hevesen bólogatott.
- Ahh.. -legyintettem és bezártam az ajtót magunk mögött. -Indulás.
Nem kellett sokat sétálni a parkig, de mivel gyönyörű szép volt az idő, ezért sétáltunk. Kellemesen sütött a nap, a madarak zöldültek és a fák pedig csicseregtek. Ha nem lett volna az a kis szellő, akkor talán mind a négyen odaveszünk. A parkba érve megláttam egy kisgyereket focilabdával a kezében a padon ülni. Olyan szomorúnak látszott, így odamentem hozzá.
- Kisfiú, hé. -ültem le mellé, mire megrettent és aztán az óriási kék szemeit rám emelte és némán ült tovább. - - Szia. -mosolyogtam rá biztatóan.
- Szia -köszönt vissza mosolyogva.
- Azért búslakodsz, mert nincs aki játsszon veled? -kérdeztem óvatosan.
- Aha. -csak ennyi volt a válasza, rövid, de egyértelmű.
- Gyere. -kaptam ki a labdát a kezéből és elkezdtem rugdosni a fűben, mire oldalra pillantva láttam a lányokat rajtam nevetni, hát már megszokhatták volna, hogy milyen vagyok.
Félórát játszottunk a kisfiúval, annyira imádni való, hogy előtörtek az anyai ösztöneim és eldöntöttem, hogy mihamarabb kell egy pasi, aki elvesz feleségül és lehet egy csomó gyermekünk. Igen, egy kicsit gyerek centrikus vagyok.
Amikor már lehajoltam a kisfiú labdájáért valaki fenékbe rúgott egy másikkal, majd hallottam emberek felém szaladni és azt kiabálni, hogy bocsánat! bocsáss meg!
- Mi a fene? -kérdeztem az anyanyelvemen, miközben hátra fordultam.
Elkerekedtek a szemeim és lesokkoltam. Zico és Taeil voltak, akik szaladtak felém. Nem tudtam hinni a szememnek, ezért fogtam és gyorsan megtörölgettem még tízszer a szemem, hátha csak képzelődök, de nem.. immár ott álltak előttem.
- Hé, rendben vagy? -kérdezte tőlem Zico.
- Ja, azt hiszem nem haltam még meg. -mondtam, majd kis szünet után folytattam. -Vagy mégis..
- Hé! Hé! Hé! Meg ne halj, adj egy tollat. -mondta Zico.
- Nesze. -adtam oda a mindenes tollamat a zsebemből előhúzva.
Zico erre mosolyogva elvette és a kezem után nyúlt.
- Hé! Te meg mit képzelsz? Mi a szöszt csinálsz?! -förmedtem rá.
- Egy aláírással kárpótollak a labda miatt. -mondta egyértelműen.
- Kell a fenének az aláírásod. -löktem neki oda és elrántottam a kezem.
- De hát azt hittem, hogy mi vagyunk a pólódon, ami azt jelentené, hogy szeretsz minket. -mondta Taeil.
- Szeretlek is, de az aláírás nem kell.
- Akkor meg mit akarsz? -kérdezte az az átkozott öntelt majom.
- Egy dologra válaszolj nekem. -mondtam merészen a szemébe nézve.
- Mondd mit akarsz tudni?
- Tényleg nem tudsz csókolózni? -kérdeztem szemrebbenés nélkül, mire Taeil hangosan elnevette magát és Zico pedig csúnyán nézett rá.
- Mégis honnan veszed ezt? Persze, hogy tudok csókolózni és méghozzá nagyon is jól. -felelt mérgesen a Block B leaderje.
- Háh! -csattantam fel. -Bizonyítsd be! -néztem rá keményen, mire magához vont és a száját az enyémre rakta és csak álltunk fél percig, majd elengedett.
- Na látod?! -kérdezte ingerülten, de az orra alatt mosolyogva.
- Ezt te csóknak nevezed ? Ez egy ártatlan szájra puszi volt, ilyet még az a kisfiú is tud nekem adni, akivel fociztam az imént. -vágtam a fejéhez és legyintettem.
- Aiiish! -mérgelődött, majd megfogta az arcom és immár egy nyelves csókot kaptam az imádott idolomtól. Annyira jól csókolt, hogy úgy éreztem muszáj beletúrnom a hajába, mire ő szorosabban tartott. Nemsoká ismételten elváltunk, hiszen Taeil ujjongani kezdett.
- Ezt akartad? -kérdezte Zico.
- Nem. -néztem rá mérgesen.
- Mert? Akkor mit? -kérdezte eltátott szájjal.
- Ezt. -mondtam és megcsókoltam.
Meglepetten állt előttem és először nem is csókolt vissza, csak amikor feljutott neki, hogy mit is csináltam. Amikor elváltak ajkaink, akkor mosolyogva néztem fel rá és elszégyellve magam megszólaltam.
- Nem is csókolózol olyan rosszul, mint hittem.
- Gyertek a barátaiddal velünk, bemutatjuk nektek a többieket. -mondta Taeil és Zico erre megfogta a kezem.
Nem, nem u, csak megfogta, ahogyan a kicsik fogják a társuk kezét az első osztályban, amikor enni mennek. Meglepetten nézett rám, mire csak rám kacsintott. A lányoknak intettem, mire jöttek velünk és egy busz előtt álltunk meg. Zico felment a buszra és aztán együtt jött le a csapat, majd egymás mellé állva köszöntöttek minket.
- Hi, it's Block B imnida! -kiáltották egyszerre mosolyogva.
- Zico- mondta Zico integetve a lányoknak.... és szépen lassan a többiek is bemutatkoztak, mire a lányok:
- Tudjuk kik vagytok fiúk. Mind szeretjük  a Block B-t. -mondták az én bolondjaim egyszerre, aztán pedig elnevették magukat.
- Gyertek velünk, éppen indulni készültünk egy étterembe, meghívunk titeket. -nyújtotta felém a kezét Zico.
Hátra néztem a lányokra, akik bólogattak. Hogy is ne tették volna, amikor mindegyikőjüknek ott volt a biasa? Bomnak P.O, Haninak U-Kwon, Minnek pedig B-Bomb. Mosolyogva tettem a Zico kezébe a kezemet és együtt szálltunk fel  a buszra.